Nos, nagy nehezen rászántam magam, hogy abbahagyjam a horrorfilmek ajánlóinak olvasgatását, és végre elkezdjem ezt a röpke kis "fogalmazást" írni, már ha lehet ilyet mondani.
Kezdjük talán a legeslegelején.
2 1,5 évvel ezelőtt láttam meg, amikor is a POTC 2. adták az RTL Klubon. Mivel ugye érdeklődő személynek lettem megalkotva, utánanáztem a szereplőknek, többek között Jack Sparrow -nak. Aztán megszerettem. Egy édes, 47 éves férfit láttam a monitoron. Már ha egy 47 éves férfi édes lehet.
Sok kritikát kaptam akkori legjobb barátnőmtől, ami nagyon nem esett jól. Azt mondták, apakomplexusom van.
Hogy szerethetsz egy öreg tatát?! - hangzottak a sértő megjegyzések.. De nem törődtem velük. A legjobb barátnőm azóta már más.. Olyan, aki megérti, hogy miért szeretek egy 49 éves férfit. A kritikák megváltoztak. Az emberek már csak a szemüket forgatják, vagy ami még jobb; felnevetnek. Az osztályban ha meghallják Johnny nevét, fejük automatikusan felém fordul. Depp nevét az enyémmel kötik össze.
De miért nem mondtam azt, hogy oké, legyen nektek jó, nem szeretem őt többé? Mert az nem én lettem volna. Mert ha azt mondják, ugorj a kútba, nem ugrok. Mert Johnny magánéleti háttere megtanított arra, hogy bármekkora gonddal, problémával nézünk szembe, van megoldás! Már most bekönnyeztem, pedig még el sem kezdtem...
Johnny 12 éves korától dohányzik, 13 évesen már nem volt szűz, 14 éves korára az összes létező drogot kipróbálta, 16 évesen kirúgták az iskolából, és börtönben is ült már, mert szétrombolt egy lakosztályt.
És most?! Most ő napjaink legnagyobb színésze! Nevét a világon mindenhol ismerik, és két gyermek szerető édesapja! A családja gyökerestül megváltoztatta. Azt sajnálom, hogy nem a megfelelő nő lépett az életébe.. Közel 40 filmet forgatott már le, egy-egy kisebb baklövéssel
, amit talán nem kellett volna elvállalnia.
Mindezek ellenére én szeretem. És az őt ócsároló embereknek már boldogan visszaszólok, ha a múltját firtatják. A szeretteimért csípek rúgok harapok karmolok!:)